Álmos szél lődörög,
csendbe burkolt határ
a mező, még pihen,
s erőt gyűjt a madár.
Lágyan fodrozódik
a víz, s tükrében hallgat
zsenge hajtásokon
a meghízott harmat.
Égi út lankáján
fel-felkapaszkodik
a fénylő napkorong,
látom, hajnalodik.
Tarisznyába zárom
’mit felém küld az ég,
hogy csókjából legyen
minden napra elég.
Elég
By Fél-X
15 hozzászólás
Szia Zsolt!
Szinte levegőt sem vettem, úgy olvastam végig. Féltem, ha megállok elmúlik a varázs. De nem, másodszor is ugyanúgy megmaradt.:)
Bevallom a címből egészen másra gondoltam… mintha unnál valamit. De a vers nem arról szól. :)))))
Szeretettel: pipacs 🙂
szépek a természeti képeid,
varázsa van a versnek
Gratulálok
Kedves Zsolt!
Gyönyörű ez a hajnal!
Gratulálok, Judit
A cím után tényleg másra számít az ember, nem gondolja, hogy kap egy ilyen csodát!
Szépen megírtad, gratulálok!
Kedves Fél-x!
Lágy,dallamos vers. Kellemes, nyugtató.Öröm volt olvasni.
Barátsággal:Ági
Meglepett a tartalom, a cím után szépen fejezed ki a természet iránti szereteted.
Kedves Pipacs!
Köszönöm szépen!
A cím valóban kicsit cseles, ravasz, mint a tavasz!:)
Barátsággal:Zsolt
Kedves András!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Köszönöm szépen!:)
Nem csoda ez, csak néhány szerény sor.
Barátsággal:Zsolt
Kedves Ági!
Köszönöm szépen!:)
Örültem, hogy így érezted!:)
Barátsággal:Zsolt
Kedves Irén!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Fél-X
Nagyon szép képek, húznak, visznek, mégis mint egy boldog sóhaj, úgy hangzik az egész, és a vége… Gyönyörű Örülök, hogy rátaláltam. Szeretettel Era
Kedves Era!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Kívánom, hogy így legyen!
Gyönyörű utazásban volt részem, miközben a versedet olvastam.
Nagyon tetszik.
Szeretettel:
A.S.N.