Mindent
Megtettem
Nem sikerült
Újra elkerült
A szerencse áldó
Tekintete, s most fájó
Minden lélegzetvételem,
Újra elkapott a félelem.
Bár lépni tudnék, de lábam remeg,
A padlóra a vérem csepeg,
Gondolkodni már nem tudok,
Vállam ütik a botok,
Fáradtan, törött szárnnyal
Harc a világgal
Búsan, törten,
Gyötörten
Élek
Én.
2 hozzászólás
Szia!
Kegyetlenül jó ez a versed, és a szerkezete is ötletes, és magával ragadó!Nagyon tetszett!
Szeretettel ölellek:Kriszti
Köszönöm 🙂 Én egy helyen érzem benne a döccenést, de nem nagyon töröm magam, hogy módosítsam. túl régi ahhoz.