Csalódtam a világban,
A világ minden bajában,
Csalódtam a fűben , a fában,
S minden virágban.
Amit szépnek látok,
Mind üres semmiség,
Amire mindig vágyom
Az csak néma üresség,
Amit szeretnék az minden,
De a minden az semmi,
Ezt kell megszeretni!
Élet
By NVK
3 hozzászólás
Üdv!
Sokszor olvastam el és sokáig töprengtem mit is írhatnék erről a versedről. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy zagyvaság. Aztán elolvastam mégegyszer, és akkor már azt gondoltam, hogy nem egészen zagyvaság, hanem inkább képzavaros. Aztán újra olvastam s a képzavaros melltt továbbra is kitartva azt mondom, van mondanivalója, de nekem úgy tűnik, mintha nem “szenvedted” volna meg a verset, hanem csak egymás után leírtad mindazokat a gondolatokat, amelyek éppen akkor az eszedbe jutottak. Azt hiszem, egyszer még vissza kell térnem ehhez a versedhez.
(Vannak olyan költemények, amelyekkel az olyan “mondvacsinált” kókler kritikusok, mint amilyen én is vagyok, nem tudnak elsőre mit kezdeni.)
Üdv!
valójában nagyon szomorú voltam amikor ezt írtam és speciál nekem ez az egyik kedvenc versem, mert ebben benne van, mindaz, amit a világról gondolok. Kár, hogy nem értetted meg, pedig szerintem egyértelmű. Benne rejlik az emberekben való sokszori csalódásom és az , hogy ennek ellenére szeretem a világot. A középső versszak pedig tulajdonképpen az, hogy nem látom az élet értelmét…nagyvolnalakban… mert az élet minden, “de a minden az semmi”
Szia!
Nagyon tetszett a versed. Köszönöm!
Üdvözlettel: Kádár Kata