Mögöttem van oly' sok minden,
csak azt tettem, miben hittem,
mégis voltak balgaságok,
mikről sosem vetek számot…
Én mindig csak jót akartam,
segíteni, ahol baj van,
pénzt én sosem vártam érte,
egy Köszönöm, már megérte.
Szolga sorsra szánt az élet,
berzenkedek, de nem félek,
utolsó az én érdekem,
másokról szól az énekem.
Elfáradtam, jaj, de nagyon,
verseimet mégsem hagyom,
amit írtam ne bántsátok,
maradjatok jó barátok.
Szeretettel fogadtatok,
köztetek én boldog vagyok,
hiányoztok nagyon nekem,
olvasgatok, ha tehetem.
Szakadt selyem lágy foszlánya,
takarjál be éjszakára,
simogasd meg fáradt testem,
segíts kicsit megpihennem…
6 hozzászólás
Kedves Tibi!
Az utolsó versszakkal vitted a lelkemet, de teljesen. 🙁 Megérintettél, és ez talán fontosabb mint a rímek, és a dallam. Persze versről lévén szó, s nálad ez is mindig rendben találtatik.:), bár én nem vagyok szakértő, csak olvasó. 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Lila fátylat bont az éjjel,
s rád teríti gyengéd kézzel.
Kedves Pipacs, örülök, ha tetszett írásom.
Köszönöm szépen baráti szavaidat és az értékelést. 🙂
Találó a végén rímes kiegészítésed.
Szeretettel: Tibor
Nagyon szép, érzelmes vers, gratulálok, kedves Tibor!
Kedves tibor!
Nagyon szép vers.Az utolsó versszakkal koronát tettél rá.Ha szakadt is az a selyem, mégis símogat.még engem is.Gratulálok.
szeretettel üdv.Vali
Kedves Valika!
Örülök, hogy ismét meglátogattál. 🙂
Köszönöm szépen az értékelést.
Szeretettel: Tibor
Köszönöm szépen kedves Irénke! 🙂