Széllel kergetőző halk léptű árnyak.
Levegő szorítja álmosan puha vállad,
riadt a lépted.
Fogom kezed, és csillog a pisla fénynek
szelíd alkonyba dalt fonó tiszta ujja,
légy mámoros egészen, hagyd a könnyet,
majd a vihar messzire fújja.
Tombol az eskü. Hangtalan kötötte a végzet,
a pecsétje csók volt, fonala bőrömbe égett,
és izzik azóta is.
Egy perc volt. Oly közel vagy, mint a szirmok
egymáshoz, s oly lágy, mint a kristályvizű tó.
Némán, mint a hallgatag felhők, ujjaidra hajlok,
s merengek, nézlek. Tenyered elringató.
6 hozzászólás
Kedves Miléna!
Nagyon szép "elringató"-t írtál, gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Kellemes hangulatú vers csodás képekkel….Irígylésre méltó az az ember akihez ilyen, mély szeretettel teli verset írsz…
gratulálok: András
Szia Miléna!
Könnyed, finom, kellemes vers. Gratulálok! Üdv:Metal Koala
Kedves Miléna, nagyon szép, érzelemben gazdag verset írtál, gratulálok.
Köszönöm a hozzászólást mindannyiótoknak.
Megint csodát írtál meg, és olyan szépen, hogy elszorul a torkom, olyan élettel teli a vers, mintha meg lehetne fogni magát az érzelmet benne, köszönöm!