Szívem felett szép kokárdát viselek
magyar vagyok, én azt büszkén hirdetem,
szabadság asszonya, mit kívánhatnék?
nagyurak, békét hozzatok és reményt.
Tanuljatok a múltnak keservéből
drága hőseink kiontott véréből,
szabadságra áhítozik a jó nép
hol késlekedik a várva-várt jólét?
Fordítsd orcád felénk Ó, nagy értelem
féljük a halált, hőseink tétlenek,
szép hazánkban nem élhetünk szabadon
ránk telepedett az önkényuralom.
Álld meg a magyart, hisz oly rég éhezik
Uram, az igazság mikor érkezik?
lelkünket meggyötrik és megtapossák
halált hoznak és fent kezüket mossák.
Szennyben úszik ezeréves nemzetünk
a múltban oly sokan adták életük,
okuljatok s virágozzon szép hazánk
bor folyjon s ne vér a győztes oldalán.