Emlékezem. Én a Tiéd vagyok megint,
s lásd, Te újra az enyém vagy, múltban-jelenben,
mind hiába múlik a csikorgó idő.
Kapcsolatunk nem volt fiktív, hisz láza volt, van,
S tőle cserepes a szívem megint.
Végy karodba, kicsiny apácska ringass és szoríts!
Sziámi testünk bonthatatlan,
lent-fönt, s e boldog lebegésben,
égő homlokom hadd hajtsam hűs fürtjeid alá.
Ajkam olvasztja, jégvirág tenyered,
zord mintázatát, hogy el ne feledje,
borult éjszakák sötétjét,
mert hiába hívlak,
mégis láncra fűz a hajnal,
rab leszel újra, mert nem vigyáztál.
Nem ereszt a vágy szemünk bogarából,
elvesztünk a szép világ pitvarából,
otthonunk a vasvilág öle.
Hajnalodik, s a gondolatoknak,
mik fürgén pattantak ki fejemből,
mostanra hűlt helyük.
Mert kialudni látszik szívemben,
a szent gyönyörűség tüze-parazsa,
mert lángja megzabolázva.
Nincs már ereje a szónak,
mi csupán keresett,
se karomnak, mert szívem oly elesett,
s kitárni jóllehet,
soha nem fogom már.
(Szerelmem lángja elhamvadt,
nem lett belőle,
világot tisztító tűz.)
Epilógus
De ni csak! Láss csodát!
Mint hamvaiból feltámadó Főnix,
szerelmem lángja újraéled.
Lobogva szétterül,
így lesz belőle, míg hevül,
világot tisztító tűz!
12 hozzászólás
Szerelmi vallomásod drága Ildikó nagyon tetszett, mint általában a verseid, őszinték, mélyről fakadnak.
Nem emelek ki semmit, mert minden sornak jelentősége van, úgy szép!
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Icám!
Köszönöm hogy itt jártál, és boldoggá tesznek szavaid!
Ölellek szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó! Nagyon szép szerelemes verset írtál! Múlt, jelen jövő összeolvad egy feltámadó érzésben, a szerelemben. Boldogok, akik így tudnak szeretni. Akik ennyire felolvadnak ebben a "világot tisztító tűz" -ben! Szeretettel üdvözöllek: én
Nagyon szépen köszönöm, kedves Bödön!
Szeretettel
Ildikó
Kedves Ildikó! nagyon szép versedhez szívvel gratulálok. A szerelem örök, epilógusod nyomatékosan fejezi ki. Nem is tudom melyik sort emelném ki?! Mind nagyon szép. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Szívből örülök, sőt boldoggá tesz, hogy itt jártál, olvastál, és köszönöm szépen, kedves, elismerő szavaidat is.
Szeretettel üdvözöllek:
Ildikó
Kedves Ildiko!
Csodaszép írás!
Különösen ezek a sorok,DE AZ EGÉSZ IS !
"Emlékezem. Én a Tiéd vagyok megint,
s lásd, Te újra az enyém vagy, múltban-jelenben,
mind hiába múlik a csikorgó idő.
Kapcsolatunk nem volt fiktív, hisz láza volt, van,
S tőle cserepes a szívem megint."
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves sailor, elismerő szavaidat!
Szeretettel
Ildikó
Kedves Ildikó!
Ezt a versed inkább belülről érzem, mintsem elkezdjem darabolni. Valamilyen – számomra – kifejezhetetlen egység, talán az érzéseid kapcsolják ennyire szorosan össze a szavaidat, a soraidat. Mélysége meghatározhatatlan, emelkedettsége pedig szédítő.
Szeretettel
Zoli
Kedves prince, kedves Zoli!
Kedves, elismerő szavaid, boldoggá tesznek engem.
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel
Ildikó
Kedves Ildikó!
A vers egy nagyon nehéz műfaj. Kevesen tudnak közhelymentesen, igazán jót írni, úgy, hogy mindig eleget tegyenek a líra szabálytalan szabályainak. Neked sikerülni szokott. Most is.
Gratulálok!
Szeretettel: István
Kedves István!
Nagyon jól esnek és köszönöm elismerő szavaidat.
Örülök megtisztellő hozzászólásodnak.
Szeretettel: Ildikó