Emlékezve Finta Katára

"Élni fognak halottaid. Népem
holttestei felkelnek. Ébredjetek
és örömmel kiáltsatok, ti porban
lakók! Mert harmatod olyan, mint
a reggeli harmat, és a föld hagyja,
hogy a tehetetlen halottak életre
keljenek."

Biblia /Ézsaiás 26:19/

Szótlanul száll Hozzád szavam
e sötétlő éjjelen,
Rád emlékezem most halkan,
kit elfed már múlt s jelen.

Az élet ma mint pillanat
tovatűnik az időn,
s belőle oly kevés marad
nekünk, csak a hulló könny.

Milyen kicsiny is az ember,
és rövid az élete,
élni e földön alig mer,
úgy elszáll az felette!

Kedves Kata! Ki voltál költő
és író mint egy folyam,
tollad szíveket megtöltő,
minket munkált tanfolyam.

Mindenkihez volt szép szavad,
mit köszöntünk illendőn,
emléked nekünk így marad
múlton és a jövendőn.

Tudd, e földi lét visszavár,
mint ahogy a Napvilág,
sírod örökre be nem zár,
ez a való igazság!

Ebben bízik az az ember,
ki úgy él mint keresztény:
feltámadsz a sírból egyszer,-
él bennem még e remény.

S hogy e versem írom Neked,
ábrándozom Terólad,
visszavár még sok gyermeked,
köztük mit hagyott tollad.

Meglátod majd egy szép napon
a megújult világot,
mit egy ősi irodalom
előre megláttatott!

Tudd, ha tenni is fogod majd,
mi a Szent Szóból fogant,
s ha szíved szeretete hajt,
többé nem fed síri hant!