miben a pók nem oson,
ha nem is ezerrel
szövi a hálót.
Hajtja rokkáját,
mint kocsis a rárót,
és én káromkodom
kocsis módra
Átkot szórok a
pókhálóra.
S lám a dölyfös hamis
Nyargal is
tovább, mint a zerge,
Lóg a nyelve,
kereszt a nyerge,
nyála csurran,
újabb sor csusszan
a holkerbe.
Ejnye, ejnye
póknyál kelyhe
lett a mennyezet?
Őcsak továb,
tovább!
dolgát végzi.
Ha született,
hát meg kell élni
a holnapot.
De miért
pont ott
pihen a sarokban?
Meg pukkanok
nyomban
A pókot
elmaszatoltam.
Na, jól van!
És kezdem előröl,
mit a pók szőtt,
sőtt, őt
is leszedem
a seprűről.
3 hozzászólás
Kedves Marica, gratulálok!
Pókvadászatról még nem olvastam verset…
Szeretettel, Judit
Köszönöm kedves Judit:)
Örömmel látlak itt is.
Szeretettel:marica
Kedves Marica!
Ez bizony sokszor megtörténik a magunk fajta halandóval. Kis problémából nagyot csinálunk, – odakenjük a szerencsétlent, de úgy, hogy az " éteri mása " is ott marad szegénynek. Jól szőtted a szavakat. Az utolsó előtti harmadik sorban azt hiszem egy t-vel több van a kelleténél / "sőtt" /,ha mégsincs igazam akkor bocsánat. Ez csak apróság, egyébként gratulálok és itt egy ötös is.
szeretettel üdv:Vali