Elenyész minden. Kő sem marad kövön –
elporlik; szárnyas poraira por száll.
Sose’ jön vissza, ami egyszer volt már;
ahány élet, ahány lét, annyi zsoltár.
Öröktől fogva az időfolyam foglya vagy,
és mégsem kímél meg a világi enyészet.
Haláloddal az időtlen időt eléred,
arcodra árnyékként kúszik szürkésfehérje;
elül minden: öröm, közöny, hiúság, harag,
mikor lelked legmélyén megkondul a harang.
20 hozzászólás
Versed utolsó két sora számomra kiemelkedő !
Gratulálok:Selanne
Kedves Selanne! Köszönöm figyelmedet, s gratulációdat.Üdvözöllek:SzJ
Kedves János!
Nagyon jó vers az elmúlásról.
Bár mindenki abban reménykedik, hogy akkor nem szűnik meg minden,
és jobb lehet, mint az, amit itt hagyunk.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy leírtad véleményedet.
Van olyan filozófiai irányzat, amely arra a kérdésre, hogy: az elmúlás valami?- azt a választ adja, miszerint enyészet nincs, csak változás. S ha ez igaz, márpedig tetszetős igazságnak tűnik, akkor versem tartalmát tekintve merő tévedés.
Oswald Spengler írja "Ember és gép" című munkájában a következőket: " Az ember sekélyes és gyáva – volt és marad – ahhoz, hogy a mulandóság gondolatát elviselje. Beburkolózik a haladás rózsaszínű optimizmusába – amelyben igazán senki sem hisz – , betakarja magát irodalmával, és elbúvik ideáljai mögé, csak hogy ne lásson semmit… Minden alkotás magában hordja a hanyatlást, minden tett, gondolat vagy találmány az elfeledést. Halott kultúrák romba dőlt művei fekszenek mindenütt szemünk előtt."
Igen, én is a spengleri értelemben sekélyes és gyáva vagyok, de mentségemre legyen mondva, hogy a végleges elmúlást tagadó verseim is vannak.Majd néhányat közülök később megmutatok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves János.Tetszett a versed. Első versszakod 11, míg a második 13 szótagszámúak. Ezekkel a szabályokkal én sem vagyok tisztában, hogy mi a szabály, csak megjegyeztem.
Üdvözlettel nárcisz.
Kedves Nárcisz!
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers.
Ami a szótagszámokat illeti, az részemről tudatos volt, mégha szeretjük is a szimmetriát, ami itt azt jelentette volna, hogy vagy 11 vagy 13 szótagúak a verssorok. De asszimetriát találhat az olvasó abban is, hogy az első verszak 4 verssorból,a második 6 verssorból áll. Úgy gondolom, hogy ez a minimum, ami a költői szabadságba belefér, ennél még többet is megengedett.
Vannak nagyon szabályos verseim is. Azok később következnek.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Szia János! Nagyon klassz vers. A szótagszámmal nem kell törődni. Amíg a ritmus megvan, a "zenei" hatás érvényesül, addig nincs gond! -én
Kedves Bödön!
Igazán örülök, hogy szótagszám ide, szótagszám oda, klassznak tartod a verset.Külön örülök, hogy ritmusa zenei hatást keltett benned.Igen, az elmúlásnak is van egy sajátos ritmusa.
Köszönöm, hogy olvastál, s azt is, hogy megírtad véleményed.
Üdvözöllek:SzJ
Szia!
Azon gondolkodtam, hogy ha már kettőt elég mélyen próbálgattam megismergetni, miért is ne nyilatkozzak a harmadikról, amit legalább ugyanannyiszor elolvastam majd egy hónap alatt. (Nálam ez így működik. Nem azonnal írok, előtte elmélyedek.)
A versforma, a technika és a stílus magával ragad. Mivel szótagszámlálásban határozottan nulla vagyok, csak az ösztönös zenei érzékemre hagyatkozhatok: a tempó magával ragad.
Emberileg nagy hatással van rám az írás, ezért is olvasgattam annyiszor.
És ha "kő sem marad kövön", akkor is az a véleményem, hogy itt minden a helyén van, hú, de mennyire! Nekem legalábbis! 🙂 5* 🙂
Köszönöm, hogy találkozhattam ezzel a verssel, gratulálok az alkotáshoz!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először is megköszönöm megtisztelő figyelmedet.
Az első verszak verssorai 11, a második verszak versorai 13 szótagú verssorokból állnak. Lehet, hogy nem túl szabályos, de talán van benne némi rendszer.
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Szia! 🙂
Nem írtam volna most ide semmit, ha nem kezdesz el félelmetesen számlálgatni. 🙂
Azt hiszem, engem nem érdekelnek az akárhányszótagszámúakármilyenszabályosnaktűnő sorok.
Nekem az a lényeg, hogy a versben EMBER van, dalolni lehet, ritmusa magával ragadó. 🙂
Ez itt olyan, tehát nálam nyert. Ezáltal tetszett is. 🙂
Bevallom, jó ideje figyellek, várom a negyediket. 🙂 Elnézést! Lehet, hogy mégis kevés a türelmem? 🙂
Tényleg tetszett, és mind a három. 🙂 Van némi "deja vu" érzésem is. De ez nálam nem mérvadó.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az alkotás félig tudattalan, félig tudatos folyamat, legalábbis így hiszem.
Ez a vers nem abból az elhatározásból született, hogy az első versszakban 11, a második versszakban 13 szótagszámú sorok lesznek. Az utómunkálatok során néhány helyen kellett csak kisebb korrekciót tennem(ami a formát illeti, ez volt a tudatos mozzanat).Egyébként ez hamar megszületett, persze előtte már hetekkel forgott bennem.A kihordási időt "nem úsztam meg", viszont a hosszabb vajúdás elmaradt.
Ami a "deja vu" érzést illeti, nem bánom ha kiérezhető belőle a 19., illetőleg a 20. század első felében itt honos líra ízei. Tudom,nagy divat megtagadni a klasszikusokat a modernség jegyében.Ilyen áron nem akarok modern lenni. Egyéként is a modernség egy fajta múló divat.Ady, Babits és a többiek maradnak!!!
Szeretettel:SzJ
Kedves János!
Az első rész kimondottan jobban tetszik, mint a második, ezt nem igazán tudom mivel indokolni -azt sem tudom, hogy kell-e -, talán azért lehet ez, mert számomra az "eléred" szó valamiért idegenül hat a szövegkörnyezetben, kicsit olyan, mintha muszáj lett volna az enyészetre rímelő szót találni, és ez akadt. A lezárás pedig szerény véleményem szerint lehetne kicsit egyedibb, mert közhelyesnek találom -bár lehet, hogy csak számomra tűnik annak-.
Mindent összevetve jó volt olvasni, gratulálok hozzá, az első versszak nagyon tetszik, szép a dallam, szépen gördülnek a szavak, talán ez a gördülékenység veszett el számomra a második versszak soraiban.
További jó alkotást kívánok!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy megírtad véleményedet a versről.
Én a vers írójaként a második versszakban nem érzek semmiféle erőltett rímkeresést, hiszen amikor írtam spontánul jöttek ezek a gondolatok.(Itt jegyzem meg, hogy rímszótárral még egyetlen verset sem írtam.) Akkor ezek szerint erőltetett az "eléred" és a következő sor végén lévő…."fehérje" rím is. Természetesen az olvasó másképpen érezheti.s én ezt tiszteletben tartom.
Éppen a második versszak első négy sorában van a vers filozófiai töltete, remélem, hogy az még éppen nem közhely.Ami pedig a lezárást illeti, jogában áll az olvasónak közhelyesnek minősíteni. Bár közhely az is, hogy manapság minden közhely, vagy annak mínősíthető.
Üdv.:SzJ
Kedves János!
Szóval mindössze annyi, hogy a megfogalmazást találtam közhelyesnek, a gondolat, és annak menete tetszik, talán emiatt "vártam" volna valami mást a végére zárásképp…..
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nincs ezzel semmi baj. Ahány olvasó, annyi olvasat.Az itt kommentelők közül volt akinek kiemelten az utolsó sor tetszett.Hát, ilyen ez.
Köszönöm, hogy írtál.
SzJ
Kedves Zsuzsa!
Nincs ezzel semmi baj,ahány olvasó annyi olvasat. Van a kommentárt írók között olyan is, akinek kiemelten az utolsó két sor tetszik.Hát, ilyen ez.
Üdv.:SzJ
Válasz helyett. Lehet, hogy így van?
Kedves János!
Nagyon tetszett ez a vers, mélyenszántó gondolatok rejlenek a sorok mögött.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Jolcsi
Kedves Jolcsi!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv.:SzJ