Dudorász az őszi szellő,
táncot jár a szürke felhő.
Szűk tisztáson szarvas szalad,
vadkan csörtet bokor alatt.
Tölgyek között botorkálok,
frissen hullott makkot látok.
Léptem gesztenyésben halad,
botladozom a fák alatt.
Érik már a vadgesztenye,
lehull, mint a fák levele.
Mind lepottyan, elgurulva,
szerte virít, földre hullva.
Potyog mint a dió, fáról,
kigurulván zöld hajából.
Tüskés héjú vadgesztenye,
telítve az avar vele…
Sétálok a rőt fák között,
lábam alatt avar zörög.
Túl az erdőn sárga határ,
varjú károg, elszállt a nyár!
Kóborgok az őszi napon,
sárga levél a talpamon.
Ősz a bús elmúlást hozza,
kába napfény aranyozza…
11 hozzászólás
Kedves Albert!
Még tél van, és te ismét at őszt hozod a szemunk elé. Az ősz a valóban egy csodálatos évszak, igazábol megkérdezve: Melyik nem? Hisz minden évszaknak megvan a maga sajátságos varázsa, és amit az őseinknek jelentettek az évszakot, azt már ma sokan nem is tudják. Önekik minden évszaknak még megvolt a maga életfontosságú jelentése, ma az évszakok sok embernek csak dekoráció, és egy mindennapi mérgelődési ok az évszakhoz nem pászoló idő végett. A versed azonban mint mindig kitünő, jó olvasni, és egy kicsit elgondolkodni.
Üdv Tóni
Kedves Toni!
Én emlékszem, hogy az évszakok forgásával valahogyan jobban harmoniában voltak a régi emberek. Én kertségben nőttem fel, s a februári szőlőmetszés ideje ilyentályban közelgett el. Hamarosan pedig lehetett készülődni a kertásásra, s a tavaszi udvartakarításra. A szomszéd nénik, bácsik kedvenc téli olvasmánya a Kalendárium volt. Abban mindent megtaláltak, ami édekelte őket. Mikor kel a nap és nyugszik, milyen kerti munkálatok vannak melyik napokon, egyházi ünnepek felsorolásai, receptek, novellák, sport, hímzés, gyerekek rovata, stb. Én is szívesen forgattam, s minden évben új jelent meg.
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Én gratulálnék neked inkább, mert sokat fejlődtél a magyar retorikában, a helyesírásban és a fogalmazás terén. Látod érdemes volt beállni az alkotók sorába és ebbe a baráti közegbe beilleszkedni. Bizony, ha feljövök erre a lapra, mindjárt keresem, hogy merre vagy található, mit írtál?
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Mit mondhatnék, megszoktam már, hogy jók a verseid. Kedvesek, hangulatosak.
Gratulálok!
A.Adrienn
Köszönöm, kedves Adrienn!
Örömmel tölt el, hogy szívesen olvassátok verseimet, melyekből számos született sokféle témakörben. Ez éppen egy abszurdum… 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Ez, a korábban írt versed is olyan játszi-könnyed, hangulatos, hogy amikor valaki olvassa, szinte ott jár az erdőben, és ott botladozik a fák alatt…, mert annyira képszerű. Hiába, mestere vagy a versírásnak, minden témában, mindenféle formában remeket tudsz alkotni.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
A környékünkön, néhány utcával arrább gesztenyefák vannak. Egész sor a járda mellett. A Nagyerdőn is van számos gesztenyefa, de ezek a közelebbiek. Arra sétáltattuk a kutyát és eszembe jutott, hogy vigyázni kell, mert volt már olyan eb, hogy bekapta és megakadt a torkán, bele is pusztult. Úgy hogy szeretem a gesztenyeérés idejét, de féltem a kutyust séta közben. 🙂
Üdv.: Alberth
Énekelhetően nagyszerű ritmusú, dallamú vers!
Élmény volt olvasni
gratulálok
András
Kedves András!
Ezzel a dallamossággal próbáltam az évszak hangulatát kihangsúlyozni. Egy kicsit melankólikus, de még friss, vidám, mint az ősznek még ez a szép, napfényes, de már bágyadtabb időszaka.
Örülök, hogy tetszett a vers. 🙂
Üdv.: Alberth
Tetszik a versed bár nem időszerű.Pergő képek,a természet nyújtotta élmény gondolom sokakat feldob,Így télidőn is.
Kedves Gyogyo!
Valóban kellemes dolog a téli hidegben a legszebb őszi napokra visszaemlékezni. Olyankor van a legjobb kirándulóidőszak. Bizony októberben egykos sokat jártam a Dunántúl hegyvidékét, erdeit. Szép volt a természet. Máig is megihletnek azok az emlékek.
Üdv.: Alberth