Ázik, fázik, kiráz-
Ikarus buszban álmodnak,
Cseppenként folyó beszéd,
– Ezt most az én szavam vagy a tiéd?
Hallom őket, lassan folynak,
Lassan érnek az ablaktörlő végére,
Folynak a halál kapujába.
– Csak még egy kis csorgást, csak még életet!
Lehelnek emberek.
Párásodik, párosodik, pár-
Kapcsolatok molekulánként alakulnak,
Látom a nyelvek vizét, látom cseppjeiket.
Érzéki eső, mint egy francia film magyar változata,
Szofi Márszó szerepében játszanék.
Omlik, ömlik, törik
kopogva a kristálycseppes eső.
8 hozzászólás
Szinte magam előtt látom ezt az egész szürreális képet… Nagyon jó!
Gratulálok: Klári
Kedves Klári,
köszönöm szépen, remélem, nem lett túl sok. 🙂
Nagyon jó!
Sokszor átmentem…
Gratulálok:sailor
Kedves sailor,
köszönöm szépen a véleményt!:)
Ezt úgy értsem, hogy többször el kellett olvasnod?:)
Megrázó sorok.
Egy elképzelt buszbalesetet moziztál végig?
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Annyira jó olvasni, hogy hány és hány olvasatot láttok bele. 🙂 Egyáltalán nem ez volt a fejemben, de szerintem pont ettől szép a dolog:)
Érdekes, szépen vonatkoztat el, jól hallom a cseppeket, és tetszik ahogy átfordítod, és vissza.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!:)