Tél után tavasz jött – rendben, pontosan,
Majd nyár és ősz – mikor gyermek voltam.
Most meg késett a tél, húsz fok meleg lett
Novemberben és decemberben.
*
Naptárban múlt a tél, teltek a hónapok
Márciusban aztán nagy hó esett.
A hó mindent vastagon befedett;
A régi közmondás igaz lett:
A kutya nem ette meg a telet.
*
A Mátrát-Tátrát óriási hólepel takart.
A havasokon okozott hatalmas károkat.
De egyszerre meleg lett, idő tavaszra váltott,
A temérdek hó pedig olvadozni kezdett,
Ráadásul rengeteg eső is leesett.
*
– Épp’ annyi, mint a Tiszán 1970-ben,
Szenvedést, kárt hozva egész hazánkra.
Az emberek féltek és rettegtek,
Nemhiába: a patakok, folyók megteltek,
A föld nem bírta nyelni a sok vizet.
*
Jött az áradat, zúdult az országba,
Hömpölygött falvakra, az egész határra.
Emiatt az évszak megint elkésett.
Máskor az emberek a kerteket ásták,
Most pedig a gátakat vigyázták.
*
Mindenki a folyók körül serénykedett,
Mentette javait, mindent, amit lehetett.
Segíteni jöttek máshonnan emberek.
Mégis elpusztultak otthonok, házak,
Eláztak a földek, a víz mindent ellepett
*
Kétfelé osztott hazánk népe most
Végre együtt mentett, serénykedett
Mégis sok család otthona elveszett,
Ezért máshová menekülni kellett.
Otthonuk nélkül földönfutók lettek.
*
Mi magyarok eleget szenvedtünk.
Jó volna bajok nélkül munkálkodni,
Egymásban bízva, szeretetben élni.
Ezért Istenem, imáimban kérlek
Ne sújtsd haragoddal néped.
*
Ne zúduljon már kis hazánkra
Árvíz, anélkül is van elég bajunk
Engedd végre megpihenni néped,
.Jöjjön végre egyetértés, béke
Kis hazánk egész nemzedékére!
4 hozzászólás
Tetszettek az évszakokról írt verseid. A tavaszról írt versed utolsó versszaka különösen szép és nemes a vágyakozás az egyetértés iránt. Gratulálok. Üdv.: Túri I.
Köszönöm hogy meglátogattál, és a kedves szavaidat. Egy e-mailt is küldtem Neked. Üdv. Kata
Köszönöm hogy meglátogattál, és a kedves szavaidat. Egy e-mailt is küldtem Neked. Üdv. Kata
2006-ban városomra Szegedre is lecsapott az ár. A katasztrófaturizmus pedig virágzott. Jó a versed.