Fáklya

Keresem a helyem, nem találom.
Nincs kitaposott út, bevált nyom,
amibe illene az én lábam.
Látóként vakon élek a világban.

Az utamon lámpás nem világít.
Hiába is kérdezek bárkit,
feleletet csak elvétve kapok.
Sötétben, vakoskodva tapogatok.

Vannak akik tőlem várnak választ,
idősek mindennapi támaszt.
Gyengének így nem mutatkozhatom,
fáklyának hisznek, s én rájuk hagyom.