Sietek eléd kikelet,
lelkemet kitárom.
Látlak téged kicsi fecske,
a felhő foszlányon!
Itt van még a régi fészked,
vigyáztam rá nagyon!
Tudom, hogy szívedbe vésted,
soha el nem hagyod!
Megérkeztél aranyos hím,
javítgasd a fészked.
Mire hazajön a tojó
éppen legyen készen!
"Csodás táncod, hangod, zenéd,
elvarázsolt engem.
Nem csoda, hogy éppen beléd,
szerelembe estem!
Olyan vagy te nékem, mint a
lágyan zúgó patak.
Mint összefonódó inda,
búgó, puha szavak.
Örökké foglak szeretni,
időtlen, időkig….
Szárnyadhoz bújva pihenni….
a világ végéig…”
4 hozzászólás
Kedves Elizabeth! Egyszerű, kedves, légiesen könnyed képekkel érzékelteted a természet szépségét, a kis fecskék fészek-foglalását! Örömmel olvastam! Szeretettel: én
Kedves Bödön! Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és az elismerést 🙂 Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon megható, hogy megfogattad javaslatom, ötletem…és milyen jó lett. Bizony a fecskeszerelem az ilyen…az ilyen lehet, mert átéreztem, és a repülést, vágyat is éreztem belőle.
Nagyszerűnek, és eredetinek tartom, hogy a narráció első két vsz.-e után magát a fecskenyelvet hozod be, a fecskehím szerelmes énekét, s ez nem csak az idézőjellel – aranyos megoldás – hanem a nyelvezettel is változik a bevezetőhöz képest. Egy csivitelés, mely nem tartja a versszakok közti ritmust, igen, tökéletes szerintem így.
" "Csodás táncod, hangod, zenéd,
elvarázsolt engem.
Nem csoda, hogy éppen beléd,
szerelembe estem!
Olyan vagy te nékem, mint a
lágyan zúgó patak.
Mint összefonódó inda,
búgó, puha szavak. "
zseniális két vsz.
gratulál: Grey
Kedves Gergely! Most nagyon örülök!!!! :))))) Köszönöm részletes értékelésed és nagyon köszönöm kedves szavaid!!!!! :)))