Szeretlek, mint ahogyan mókusok
szeretnek ugrándozni az ezüstfenyőiden.
Széttörött akár az álmom, (ez annyira giccses)
de kezem enyves összeragasztom.
Hozzám ragad a tiéd is,
más nem kell.
Együtt keressük az elvesztett kincset.
Akkor majd megérted, a papír nem számít.
A papír csak anyag, formalitás,
ami ha kell, átalakul.
Szeretlek, mint vihar a szelet,
aratni akarok, mert vetek.
Éjjel rémálmot arattam.
A garázsajtó tárva,
a lányom az autóban.
Megállt egy óriási terepjáró.
Rossz omen; felszaladtam
az apjához, segítsen.
Elrabolták, elrabolták!
Nem hatotta meg az apját.
Zaklatottan ébredtem,
rád gondoltam.
4 hozzászólás
"Mint egy virág eső után,
úgy ébredek, éledek veled újra fel"
Jó montázs-szöveg.
Szeretettel
Emese
Köszönöm Emese, igazán kedves vagy!
Kedves Noémi!
Remek vers.
Abból a felhőből két fajta érzés szakadt rád, a szerelem, meg a félelem.
Várd a napsütést.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Gratula!
Ez az élet!
Üdv. Zoltán