Hát ki küzdne ellene?!
Én nem – szólt a herceg
a konyhalányra nézve
Hát én sem! -így a hercegnő
az ablakban révedve
míg a lovászfiú a lovakat itatta odale'.
S ha már ők sem,
mi okom lenne nekem?
Ördög vigye, hát legyen!
Győzhet a szerelem
vágyódó szívemen!
fene megette…
Ámen!
7 hozzászólás
Hihi, ezen nagyon jót mulattam! Aranyos! :DD
Hehe, ez nekem is tetszett "Én nem – szólt a herceg a konyhalányra nézve". Jó a humora! Hát, igen, lehet, hogy jobb, ha az ember nem küzd szíve ellen, van benne valami. 😀
Üdv. Zemy
Aranyos, suhanó, kedvességén túl van benne valami fásult dekadencia…
aLéb
Igazán jó kis versike, nagyon tetszik!:)
Köszönöm, örülök, hogy tetszett nektek!
aLéb, a dekadenciát nem egészen értettem, mire akartál utalni ezzel?
további szép napot mindenkinek!
Nagyon tetszett!Jó volt megint olvasni téged és bánom, hogy mostanában ezt az oldalt jócskán elhanyagoltam.:)
Szívünkre vagy az eszünkre hallgassuk… mindig a szív győz, neki van csak "ésszerű" érvelés, így az ész mindig "szívesen" enged! 🙂
A fene egye meg… azért ebben van egy kis irónia 🙂 – Tetszett!