Ha megfagyna most bennem a szó,
nem élném túl a magányt.
Ha kiírom, fájdalom tollának hegye serceg a megfoszlott papíron.
Ilyenkor nem akarok élni,
mert nem én vagyok az, akit megmutatsz nekem,
csak szívemben törik el mindig valami ilyentájt,
s földre hullik, mint énem egy darabja.
Egyszer elmúlok, talán végleg.
Már könnyes a papír,
gyengeségem tanúbizonyságait issza a hófehér lap,
szétmállik tőle, s elmúlik, mint az életem.
Saját vermedbe estél, te szerencsétlen,
fájdalmad láthatatlan,
az elmúlást nem látja senki…
Népszerű
- Nem vesztél el
- Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság / Die Freiheit
- Lélekkacaj
- Gospel/Vallomás
- Reviczky Gyula: Petőfi él / Petőfi lebt!
- Hideg van
- Górcsöves
- Kint-bent
- Gondolatok az ,,Éj a kopár hegyen” hatására
- Szeretni születtünk
- teszt
- Petőfi Sándor: Minek nevezzelek / Wie soll ich dich nennen
- Hozzád fordulok
- Tóth Árpád: Őszi kérdés / Herbstfrage
- teszt
- Esti vershallgatás
- tavaszváró
- Radnóti Miklós: Emlék / Erinnerung
- Csak…
- Elágazás
- Gárdonyi Géza: Szeptember / September
- Mátrix
- online
- Petőfi Sándor: Jövendölés / Wahrsagen
- Rulett
- Jókai Mór: Az utolsó eszménykép / Das letzte Idealbild
- Theodor Storm:Letzte Einkehr
- Memento mori
- Johann Wolfgang von Goethe: Hoffnung
- Gondolatok a magyar kultúra napján
3 hozzászólás
Szép.
Bár, ha szerencsés vagy, az elmúlásnál van melletted valaki.
Nagyon jó, hogy nem fagytak meg benned a szavak, mert egy bonyolult lekiállapotot érzékeltetsz szépen.
Kedves Leticia Allemand, Kedves vaj!
Köszönöm a hozzászólásotokat!Köszönet érte!