Nézd, hogy játszik a fény! Vad hullámok tetején át
és átvillan. Még csillognak a képek az éji
vásznakon. Érted-e, hogyha redőzött ráncait álmos,
szőke habokba sodorja a víz, és körbemosatják
testüket újra a parti kövek, s csobbanva rohannak
majd álmodni a hídról pottyant emberi könnyek,
és megmossák arcukat egyszer a csillagok, akkor
megjavul, és minden vadságát félredobálja,
elveti, és megváltozik értünk majd a világ is,
hogy megtisztulhassanak és élhessenek ismét
elvesztett, szép álmai sokmindenkinek. Érzed?
Lassan verdes a felhők könnye, s eláztat a parton
mindent. Nedvesedő levelek, melyek úsznak a vízben,
mint kis csónakok. És megrezzen a nagy folyam, ájult
kábulatából ébred; szökken az ár, ölelése
megfojt, messzire ér, és gátakat ugrik a hullám,
melyben széttorzult arcával látszik a vén Hold.
8 hozzászólás
hát ahogy a bemutatkozásba írod: kedvenced a hexameter… 🙂 tetszik… egyszerer talán majd én is tudok ilyet, azaz inkább ennyit…
Én személy szerint nem szeretem a hexameteres műveket. De ez valamiért tetszik. 🙂
Nagyon jó!!!!!
Köszönöm a véleményeteket.
Én viszont nagyon szeretem a szép ritmusú írást. Gratulálok!
Köszönöm, Virág. A vers, a kedvenc stílusomban, hexameterben íródott.
Kedves Tamás!
Nekem se a kedvencem, de ez tényleg nagyon jó!
Jodie
Csak úgy sodor a ritmusa…Mint maga a folyam. Remekmű.