Hej de fukar vagy lelkem!
Gyűjtöd a szeretetem.
Gyűjtöd, s tartogatod,
Hét lakat alatt, amott
A szíved rejtekén,
S szaporodik, mint bankbetét.
Soha el nem költöd.
Talán skót az ősöd?
Pedig nincs így a kamat!
Ha örökön benned marad,
Értékét veszti,
Nem érzi senki,
Együtt hal veled,
Sírod rideg márványán,
Csak pénzed díszeleg.
4 hozzászólás
Milyen jó kis gondolatok 🙂
Köszönöm kedves Boer
Nagyon tetszik kedves Marica! A szeretet nem a bankban sokszorozódik, hanem a lelkünkben. Nagyon jól megírtad!:)
Szeretettel: Colhicum
Szia drága Colhicum!
Köszönöm szépen kedves elismerésedet. nagyon örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Marika