Hogy milyen lenni szerelmesnek?
Mintha valaki ok nélkül ölne meg.
Megbénít, mégis a saját lábadon állsz,
minden pillanatban kedvesedre vágysz.
Furcsán néznek rád az emberek.
Téged vajon mi lelhetett?
Mint átláthatatlan ködben hajó a vízen,
nem találod magad saját testedben.
Küzdhet vajon az akarat ilyen erő ellen?
Segíthet-e csoda egy szerelmes lelken?
Ha elmúlik, ha vége lesz,
vajon az ész a szíven úrrá lesz?
Szép lenne-e még egy holdfényes éjszaka?
Vagy vörös rózsáknak csodálatos illata?
Szerelem nélkül létezhet boldogság?
Vagy az egész egyszerű ostobaság?
6 hozzászólás
Hát Atikám, vannak ostoba szerelmek, vagy inkább minket szerelmesen tesznek ostobává érzelmeink:)Tudja az ég:)Idővel ez is elmullik, és a kései szerelem, már kevésbé fog ki a sebezhetőségeinken.Nagyon tetszett a versed, millió puszi:Kriszti
Kedves Attila!
Érdekes látásmóddal közelítetted meg ezt a témát!
Tetszett a versed!
Szeretettel: Falevél.
Nincs olyan ember kin ne fogna ki a szerelem, ki nem érezte még e fájdalmas gyönyört… és igazad van" Szép lenne-e még egy holdfényes éjszaka?" vagy keserves nyomot hagyva megmérgez mindent ?? és ostobaség-e vagy sem, mégsem tudunk élni nélküle 🙂 grat
Igy van kedves Attila, a szerelem kiszámíthatatlan csoda, és lehet gyötrelem is…egyszer lubickolsz a habjain, máskor fuldokolsz még a parton is….
tetszett a versed, gratulálok!:)
Nagyon érzékeny lelkű ember lehet az, aki ilyen
megható hangon ír a szerelemről.
Nagyon tetszett!!
Kedves Attila! Én nagy szerelempárti vagyok, úgy hogy nem ostobaság. :)))
Jó volt egy férfitól ilyen mély érzésű verset olvasni. Szeretettel: Andika