Jobb kezemre rácsap a bal
Leirom papírra gondolatom
Nem, széttépem, Zavar
Vagyok élőként akár halott
Kit a lélek magára hagyott
Elmémben ezernyi őrült elme képe
Halkuló fények
Órdító népek
S én ezek között élek
Káosz, az élet magassága
A lélek és az elme háborúja
S győzni nem tudok
S végül elbukok
Furcsa
By Londonman
2 hozzászólás
Szia!
Furcsa, de remekül megírt! És ha el is bukik az ember, a vége után végül feláll!
Nem érzem indokoltnak a sor eleji nagy betűk használatát.
baráti üdv