Futnak a képek

Besüt a Hold, csillog a fénye,
Késö van már, aludnom kéne,
De az álom még várat magára,
Szerelmem lett álmomnak gátja:
Egy lánynak arca és formás teste,
Ezt látom reggel, és késö este!
Kinyitom szemem, mégis őt látom,
Nem ábránd többé, nem holmi álom!

Fejemben csakúgy futnak a képek,
Közösen átélt csodás emlékek,
Még bennem élnek, sokak és szépek,
Ebből a jóból még soká kérek!

Szüntelen forgok, nem jön az álom,
Nem tehetek mást, fekszem az ágyon,
Fejemben képek, emlék a múltból,
Jártunk ott egyszer, régebben, múltkor.
Nincsen most velem, hiányzik is nagyon,
De a magányt győzni én úgysem hagyom.
Kinyitom szemem s máris őt látom,
Nem ábránd többé, nem holmi álom!

Fejemben csakúgy futnak a képek,
Közösen átélt csodás emlékek,
Még bennem élnek, sokak és szépek,
Ebböl a jóból még soká kérek!

Elalszom mégis, álmokat látok,
Kedvesem felett angyalként szállok:
Látom az arcát, nyugodt és békés,
Csodás kis gyémánt, nem lehet kérdés.
Nem szállok tova, reggelig nézem,
Szerelem hevít, legbelül érzem.
Másnap pedig álmom majd viszontlátom,
Mellettem fekszik majd kicsi párom.

Fejemben már nem futnak a képek,
A közösen átélt csodás emlékek.
Alhatok máskor, most inkább élek:
Maradj velem soká, csak erre kérlek!