Menschliche Trauer
Die Uhr, die vor der Sonne fünfe schlägt –
Einsame Menschen packt ein dunkles Grausen.
Im Abendgarten morsche Bäume sausen;
Des Toten Antlitz sich am Fenster regt.
Vielleicht daß diese Stunde stillesteht.
Vor trüben Augen nächtige Bilder gaukeln
Im Takt der Schiffe, die am Flusse schaukeln;
Am Kai ein Schwesternzug vorüberweht.
Es scheint, man hört der Fledermäuse Schrei,
Im Garten einen Sarg zusammenzimmern.
Gebeine durch verfallne Mauern schimmern
Und schwärzlich schwankt ein Irrer dort vorbei.
Ein blauer Strahl im Herbstgewölk erfriert.
Die Liebenden im Schlafe sich umschlingen,
Gelehnet an der Engel Sternenschwingen,
Des Edlen bleiche Schläfe Lorbeer ziert.
_________________________________________
Emberi gyász
A hajnal jő, öt óra pontosan…
Magányos ember ilyenkor megborzad,
Az odvas kerti fák még éjt susognak,
S az ablakban egy holt arc elsuhan.
Az idő tán megáll, vagy nem siet,
S a bús szemekben éji képek ringnak
Lágy ritmusán egy vízre lelt ladiknak,
Hol nővér lelke leng a part felett.
A kerti denevérraj sikolya,
Mintha koporsót szegeznének össze.
Falomladék, csillámló csontok, közte
Sötéten ing egy tébolyult tova.
Az őszi felhőn kék, fagyott a fény.
Egymást két alvó szerető karolja,
S a csillagszárnyú angyalhoz hajolva
Babért visel, ki nemes, a fején.
* * * * *
7 hozzászólás
Szia Mandolinos! 🙂
Nem kedvelem a német nyelvet, nekem túl kemény, ezért se választottam nyelvtanulás terén.
Tulajdonképpen a rímeket érzékeltem csak, addig még képben vagyok ezen a területen is. 🙂
Amit kihozol ezekből a versekből, az számomra csoda, mert minden sorod, gondolatod élvezhető.
Ez a fordítás különösképpen megtalált, gyönyörűek a képek, álmélkodva vettem tudomásul, hogy magával vitt a tartalom, ami nyilván a te érdemed, hiába született más nyelven.
Köszönöm, hogy magyar nyelven olvashattam, köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a szíves érdeklődést, az 5-ös osztályzatot, a méltató szavakat. A német nyelvet kevésbé érzem, mint az oroszt vagy az angolt, de van belőle egy érettségim és egy középfokú külkereskedelmi nyelvvizsgám. Viszont nagy rutinom van a kötött versek írásában, és most már a fordításában is. Azt, hogy a formát híven követem, könnyen észreveszed te is. De megnyugtatlak, hogy a tartalmat is nagyon visszaadom, sokszor a költőiség rovására. Ebben a Trakl-versben valóban hemzsegnek a költői képek, bár furcsálltam a címadást. Viszont a címét nem lehetett másképp fordítani, mert szó szerint ezt jelenti a német cím. Gondolom, profi költő-műfordítóink többen is megcsinálták már a múltban. Nekem még szótáraznom is kellett hozzá, bár gyanítottam a jelentéseket. Talán a Magyarul Bábelben van ennek a versnek fordítása valakitől, és hát persze, Attila is megcsinálta. Amúgy tőle kaptam kedvet hozzá, de ő rólam nem vélekedik. Ő tudja, miért…
Szeretettel: Dávid, a rímszerész
„Azt, hogy a formát híven követem, könnyen észreveszed te is.”
u-/ u-/ u-/ u-/ u-/
u-/ u-/ u-/ u-/ u-/ u
u-/ u-/ u-/ u-/ u-/ u
u-/ u-/ u-/ u-/ u-/
Emberi gyász
A kerti denevérraj sikolya,
Mintha koporsót szegeznének össze.
Falomladék, csillámló csontok, közte
Sötéten ing egy tébolyult tova.
Egy régi, árva parkban
„Sütkérezik az elhagyott terasz,
Aranyhalacskák cikáznak a vízben,
S míg felhők úsznak át a hegygerincen,
Ki idegen, mind elmegy lassan az…”
Ennyit a te hű forma követésedről…!!!
Attila, igazad van, itt nem követtem a formát, ami pontosan az, amit te itt írtál. A német eredeti valóban tökéletes formát követ, kár, hogy a tartalmak nem érnek annyit, hogy az ember egyáltalán lefordítsa őket. Meg tudnám csinálni tökéletes formában is, sokat kellene vesződnöm vele, de nem érné meg. Sajnos, mentem a választásod után, nem kellett volna ezt bevállalni. De azt hiszem, hogy csuklógyakorlatnak elment. Nemes Nagy Ágnes verziója legalább ilyen zavaros, ahogy utólag megtapasztaltam. Nem kell szégyenkeznünk egyikünknek sem, selejtből nem tudtunk aranyat csinálni, és ebben nagyon egyetértek zsermennel, hogy ez egy harmadvonalbeli műve a német klasszikusnak, de Nemes Nagynak is…
Nos, kedves Attila, így kell önkritikát is gyakorolni!
A ritmusképletet pedig köszönöm, én is így fogtam fel, csak nem követtem…
Kedves Dávid!
Sok romantikust és szimbolistát olvasok, sajnos tényleg az első vonalból, ezért bátran kijelenthetem, Trakl másod-vagy harmadvonalbeli ebben a tekintetben, Nem arról van szó tehát, hogy a mai világban ez a hangulat már idejétmúlt, kissé megmosolyogtató, vérfagyasztó horrorhoz szokott szemredőink meg sem rebbennek ezen a szó szerinti szellemeskedésen, hanem arról, hogy de bizony, abban a korban, sőt korábban is tudtak borzongatókat írni, ami a mai napig is tart. Mert sejtettek, elhallgattak, aurát teremtettek, nem egy az egyben leírtak. Ez utóbbit csak az utolsó vsz.-ben sikerült elérnie, talán a legjobbkor, ha volt ember, aki idáig eljutott, és nem aludt el. 🙂
Az utolsó vsz. viszont nagyszerű lett.
Azért merek ilyen bátran kritizálni, mert magának az alkotónak a stílusát veszem górcső alá, ráadásul, már nem tud ellenkezni : és nem is forog a sírjában. Írt jobbat is Trakl.
üdv: zsermen
Kedves zsermen!
Tökéletesen egyetértek. Ez egy nagyon gyenge dolog Trakltól. Zavaros képek logikátlan egymásutánja, romantikus-horror valahol. Igyekeztem a tartalmat követni, a formát kevésbé sikerült, ahogy Attila is észrevételezte. Talán meg sem kellett volna csinálnom, hiszen már Attila választása és fordítása is arról árulkodott, hogy ez egy zagyvaság, de nagyon korrekt német formában. Ennek ellenére rátaláltam Nemes Nagy Ágnes fordítására, ami belekerült a Klasszikus német költők 2. kötetébe is. A zagyvaságból ő is zagyvaságot fordított, de ő is a "nemes" szót használta az utolsó sorában, és ha valakinek, akkor neki pontosan kell tudnia a saját neve német megfelelőjét!
Mindegy, túl vagyok rajta…
Köszönöm jogos észrevételeid!
Üdv: Dávid
Kedves Attila, a kedvedért megcsináltam a "tititát".
Van még kifogásod a forma ellen?
"A kerti bőregérraj úgy sikong,
Ily zajjal össze ládasírt szegeznek.
Faltörmelék közt csontok fénye reszket,
S egy tébolyult sötéten elbolyong."
"A napsütötte stég gazdátlan ott,
A víz alatt aranyhal villan mélyen,
S míg felleg úszik át a hegyvidéken,
Ki más volt, lassan újra távozott."
:)) Dávid