Felnőtté válsz, érzed az életet
Váratlan terhek préselik lelkedet
Nehéz nevetni, mint régen gondtalan
Amiben hittél, minden komolytalan.
Előtted, csücsül, piciny gyermeked
Örül neked, hogy játszhat veled
Önfeledt kacaja gyorsan ragad
Igazi gyermekké válsz önmagad.
Jó kedve a gondokon átsegít
Feledteti fájó sebeid
Új erőt ad bénító terhekhez
Meggyőz, légy hű gyermekedhez.
Ragaszkodik tisztán, ártatlanul
Lényétől a felnőtt, életre tanul
Érte képes harcolni a szülő
Mosolyával igéz, a karon ülő
4 hozzászólás
Szép megható a versed! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Hú, elnézést kérek, most vettem észre a kérésedet. Automatikusan írtam a hsz-t mert ez a ritkább, hogy nem kérnek .
Köszönöm a hozzászólást.Örülök neki, pláne ha olyan ír, akinek a művei az én ismereteim szerint is színvonalasak, és van konkrét alapja a megjegyzésének.
Kedves Antal!
A gyermekmosoly hamar felnőtté teszi az ifjú szülőt. Az öröm és boldogság mellett ott a felelősség érzése is, s az aggódásé, ha a gyermek beteg, megfázik, stb.
Csákányi Lászlónak van egy régi slágere ebben a témában, versed azt juttatta eszembe. A címét nem tudom, de remélem ismered. 🙂
Gratulálok: Alberth