Akkor sincs csönd a harangtoronyban,
ha nem kondul épp a nagyharang.
A korhadt falépcső magától roppan,
s röppen riadva egy vadgalamb.
Kóbor huzat az öreg homály
por-függönyét meglengeti,
vén gerendák mélyén a szu
életét percegve tengeti.
Az idő percekre szabdalódva,
bolyong fogaskerekek között,
nyiszogva, kopogva jár az óra,
belé időtlen mozgás költözött.
Vaksi szemükön pókháló-hályogukkal
megnyikordulnak az ablakok,
akkor sincs csönd a harang-toronyban,
ha éppen nem harangozok…
3 hozzászólás
szia, remek lett. Olyan mintha egy tankönyvben olvastam volna…..(ezt bóknak szántam!),,,,,nem csodálkoznék ha már volna egy könyved…
egyszerűen szép, és gratulálok!!!!
üdv.
Gyönyörű, Zsuzsa, csodaszép. (Kekec mivoltom viszont azt mondatja, ha a 2. vsz.-ban is tartanád az abab rímképletet, még szebb lenne :))
Egyetértek Netelkával ami a rímképletet illeti, a 4. versszakra is. 🙂 De amúgy fantasztikus hangulata van. Tetszik, ahogy megfogtad a hangok világát. Gratula! Poppy
U.i.: Crystalheartnak van egy Harangszó c. írása, kicsit rárímel ez a mű. 🙂