Ha már nem látlak többé sosem,
akkor is itt leszel velem.
Minden rólad mesél, minden
pillanat veled van tele.
Ha fölnézek a csillagokhoz
hiszem, tudom, hogy velem vagy.
Együtt nézzük a csillaghullást.
Emlékszel? Úgy mint akkor régen!
A világ zaján keresztül
is csak téged látlak…
Csak téged kutat a tudat,
csak téged szólít a hideg
óceáni szél, észvesztetten
keres. Nem hallod? Kiáltja
neved, sírva-zokogva!
De te távolodsz percről-percre,
de mégis a hangtalan szavakon
át mindenütt ott vagy,
hiába tagad az elme.
4 hozzászólás
Fájdalmas, szomorú, és az ember szívébe lopja magát a vers kedvességével. Tetszett!
Theia! Köszönöm, hogy olvastál!:)
Üdv.: Móricz Eszter
Hiábavaló, gyötrő sóvárgás a kedves után, aki elment. Szomorú és szép. Szívembe markolt.
üdv.
Köszönöm!:)
Üdv.: Móricz Eszter