Foszló sötétség után
Kifakad,
Mint könnycsepp
Szívharc múltán,
Visszatarthatlanul
Kitörve,
Mint a lázadás
Indián erővel,
Kérlelhetetlenül
Beteljesülve,
Mint egy égése
A mart léleknek,
Megállíthatatlanul
Fakad ki a hajnal
Az éjszaka
Szorításából,
Felém dob
Ezer piros
Égi-karcolatot,
S megtisztul
Az összemosott
Fájó kép:
Bennem az erő,
Égi sávban a múlt:
Sok fény kimúlt,
Megannyi gyúlt,
Bennem az indián,
Megharcoltam
Ösztönömmel,
Ha fojtott is a lián,
Én veszem skalpod
Most,
Haló vágy.
Hajnalfakadás…
Felébresztesz,
Fényeddel
Megtisztítod
Olykor elmosódott
Elmémet,
S megvilágítod
Utamat
A szerelembe.
3 hozzászólás
Szia! Szerintem szép, átjárja az ébredés, a remény, hogy egy jobb nap kövezkezik. Üdv.: Zemy
Köszönöm Zemy a véleményedet, valóban, fontos benne az optimizmus, és hogy sok sok futó,felszínes kapcsolat után megtaláljam az igazi utat a mély érzések,érzelmek,szerelmek felé! Örülök, hogy olvastál:-)
Gyönyörű képek, nagyon tetszik, olyan reményt és erőt adó…
Grat!