A hajnal ébren talál,
bámulom a lusta hold
hogyan menekül el.
A csönd nagyokat ásít,
de én itt vagyok még,
nem alszik a lélek,
nem alszik a test sem.
Ébren figyelem a város
halk zaját, a hajnal
ébredő neszeit. Nézem
a világosodó messzeséget,
ahogy percről-percre
eltűnik lomhán a sötétség.
Új nap virrad, – talán szebb!
2 hozzászólás
Egyszer virrasztottam át egy éjszakát, és mondhatom, a hajnal gyönyörű volt! Igaz, nem városban, mint amiről a vers szól… de ez eszembe jutott és gondoltam, megosztom 🙂
Szóval, nekem az tetszik ebben a versben, hogy a főszereplő/lírai én/egyesszám első személy… (aki, gondolom, te magad vagy) elrugaszkodik a társadalmi elvárásoktól meg megszokásoktól, azt hiszem. Szóval a hangulata.
Jók a “lusta hold/hogyan menekül el” és a “csönd nagyokat ásít” fordulatok, szerintem. Kicsit erőltetett a hangzása annak, hogy “test sem”, túl sok a mássalhangzó, nehéz kimondani, de másba nem tudok belekötni 🙂
A végén az “Új nap virrad, – talán szebb!” gondolat, ugye, nem új, de sebaj, lényeg, hogy te is megláttad, és arra bíztatsz másokat is, hogy ezt észrevegyék. Egyébként (ha egy kis belemagyarázást is ide akarok írni) ezáltal a Hajnalodik még egy értelmet nyer, mármint azt, hogy valami új kezdődik. Ez viszont már ügyes nagyon, még ha nem egészen tudatos is 🙂
Üdv
Zsázs 🙂
Szia!
-Valóban egyesszám első személyben íródott, mint valamennyi. Abban az erőltetett “valamiben” igazad van, tényleg nehezebb kimondani.:) A hajnal ébredése am percről percre téynleg változik és gyönyörű, ezt csak az veszi észre, aki ébren figyeli ezeket. Persze egy városban közel sem olyan szép,mint másutt. Az hogy valami új kezdődik – ez tudatosan lett beleírvan és valóban nem csak az új napra gondoltam ezzel. A társadalmi elvárások, megszokások? Nem, nem rugaszkodom el ezektől, sőt!
Üdv.: Móricz Eszter