Mikor a szem sós vize gördülve ajkadra ér,
hang nem jön, csak csend, tekintet mesél.
Elmondja bánatát a lelked, szavak nélkül
véres szavakkal ró regét szívedbe emlékül.
Hangtalan csattan rá a lakatnak vas pántja,
te tudod már csak odabenn, vaj mi bántja?
Minek mondanád, hogy lásd a mosolyokat
mik fájdalmad énekére arcokon oszlanak.
Akkor hirtelen, mindenki úgy tekintene rád
mint lelkét adó, segítő, szentnek hitt barát.
Majd mikor háttal támasztod a nagy világot
mint hantra, lelkedre hordanak száraz virágot!
4 hozzászólás
Szia!
Szomorú vers, az utolsó sorai mély igazságot tartalmaznak. Lehet, hogy csak elírtad, de a hallgass két "l".
Szeretettel: Rozália
SZIJA:)
NOS, HA ELÍRTAM, HA NEM, DE AZ ELŐBBI, EZ IGEN DURVA HIBA:(Erre még a sötétben való gépelés sem mentség.Köszönöm, hogy itt jártál, puszi:Kriszti
Szia Kriszti!
A helyesírási hibádat mindenki elfelejti, de a versedet már nem biztos, Sikerült ismét a már jól megszokot minőségi művet írnod, ilyenkor szembesülök vele, hogy milyen magaslatokig kell még mennem költészetben, hogy csak megközelítsem is írásaid minőségét!
Tegnap másztam meg Írott-kő -t kicsit fárasztó volt, de azt hiszem megérte, épp a szállásomról írok.
Ma írtam 2 verset, de nem garantált minőség :(, azért jól állok idén művek tekintetében. 🙂
Örülök, hogy újabb versedet olvastam.
Üdvözöl Metal Koala barátod, Csepregi szállásáról.
Kívánok minden jót neked és családodnak.
A művedről csak annyit remek, főleg, hogy otthon még egyszer elolvasom.
Megtiszteltető veled jó barátságban lenni, kedves és kedvenc kőltőnőm. 🙂
Üdvözlettel: Metal Koala
Drága Macikám!
Nagyon köszönöm, amit írtál, de azért én ezt a versem sem tartom tökéletesnek, mint ahogy egyiket sem.Sikerült, nagyon megmelengetned a szívem, a szavaiddal. Remélem nagyon jól érzed magad, teljes pihi, és relaxa.Nekem a te műveid ugyan olyan értékesek, mint neked az enyémek.Büszke én vagyok, hogy a barátod lehetek, és egy ilyen kivételes, erős embert ismerhettem meg, mint amilyen te vagy!
Ölellek:Kriszti