Halotti tor után

Néma csend. Szinte kínos.
Asztalon morzsa.
Összegyűrt papírszalvéta.
De rengeteg.
Nem zavar. Csak nézem.
Nem rég még ő is.
És most a csend szorít.
(Nem jó itt ez a tömeg. Zavar.Mindenki fal!
Fut végig agyamon,
Az agyzavarom.)
Hagyom.
A szobába?
Ott tán jobb lesz?
Belépek. Látom,
Egy fotel tátong,
Öble üres.
Vele szembe merevedek.
Szememből, mint zápor pereg
A könny.
Az asztalon könyv.
Falon s a polcokon képek.
Porosan felém néznek,
S egy lágy mosoly csókot hint,
Szemével int.
Én oda lépek,
Mintha élne.
Meg simogatom
De csak siklik kezem a rideg papírlapon.