Tegnapelőtt délutánon,
előjött a butaságom,
be volt zárva egy nagy zsákba,
melynek összekötve szája.
Addig- addig ficánkodott',
míg a tasak csak kibomlott,
bohó, kedves csacsiságom
kikúszott a szűk nyíláson.
Visszafogni nem lehetett,
megharapta a kezemet.
Zavart kusza mosolyommal,
útra kelt ő vigalommal.
Galibát is okoz majdan,
ha meghallom a nagy zajban,
befogom őt dérrel-dúrral,
megkötözöm kender gúzzsal.
Belezárom az iszákba,
ne keveredjen vitába.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Remek ez a vers, mondhatom, hogy beillene humoros versek közé is.
Olyan érzéssel olvastam, mintha jókedvedben írtad volna. Írjál sok-sok szép verset.
Megjegyzés: én azért nem pontozok, ill. nem csillagozok, mivel néhány éve már olyan döntés született, hogy csillagok nélkül is lehet szépeket írni versekről és prózákról is. De úgy látom, hogy nem mindenki
tud erről a döntésről.
Versedet szeretettel olvastam, s nekem valóban tetszik: Kata
Köszönöm kedves Kata!
Örültem neked!
Szeretettel: Edit