Hátamon cipelem életem, igen nehéz!
Gondoltam első 20 évem leteszem!
De minden gyermekkori álmom vele temetem,
Ezt nem teszem!
A második 20 évem sem veszthetem!
Hisz akkor született minkét gyermekem!
Ha a harmadik 20 évem leteszem?
Minden barátomat elveszíthetem!
Mit tegyek hát, hogy könnyebb legyen?
Életemet te adtad Istenem!
Te vagy az egyetlen megteheted,
Hogy az egészet tőlem elvegyed!
8 hozzászólás
Kedves Anolisz.
Gyünyörű ima. Fájdalmasan szép.
Kedves májusfa! Köszönöm soraidat. Csak azt akartam megírni, a multunktól bármennyire szeretnénk, soha nem tudunk elszakadni. Mindennek vége lehet, de csak akkor ha már nem vagyunk!
puszim neked
Igen, Ő az egyetlen, aki ezt megteheti. Nagyon szép!
Kedves Colhium!
Igen és az emlékeintől is csak akkor válhatunk meg.
ölellek
Kedves anolisz!
Ez is szép lett! A mondanivalója nagyon emberi:) Megint egy apróság: az utolsó előtti sorban nekem hiányzik egy szócska (ki, vagy aki) te vagy az egyetlen, (a)ki megteheted…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy elolvastad és észrevételedet külön is megköszönöm.
ölellek
Gyönyörű, fájdalmas emberi töprengés…
Kedves Tímea!
Köszönöm, hogy elolvastad.
ölellek
Panna