Hazudj nekem

Felkavartad bennem
a szunnyadó viharokat,
lelkem háborgó forgószelei
úgy zúgnak, tombolnak,
széttépve csendem felhőit.

Szavaidból fűzöm
holnapom színes gyöngysorát,
s feléd csalogat
szikrák közt parázsló tűz,
vágyódás ébred az éj falán.

Mennyi érték hever
kanyargó utam szálló porán,
de emelt fővel
megyek egyre tovább,
mert más hitet választottam.

Csak egy kincset
keres láztól lüktető szívem,
gyűrt énem kisimítva kérlek,
hogy élhessek tovább;
még több mesét hazudj nekem!