Reggelente, nappal kelve
ébredek.
Ásítozva nyújtózkodok, mert
sikítanak a vekkerek.
Zöld szem rebeg,
felkelek.
Aztán a papuccsal verekedek
és nyerek.
A fürdőben fogkrém ízű vizet gargalizálok.
-s néha nyelek-
Mosok arcot.
Mosok kezet.
Bögrémben a kiskanállal evezek,
fekete-tengert keverek.
Elmegyek.
6 hozzászólás
Hát megtudtuk, hogy te így kelsz fel és így mész el.
Igen. Úgy úgy hétfőtől, péntekig.
Nekem tetszik – pont az egyszerűsége miatt, mert én sosem írnék le egy ilyet…
🙂
Üdv, Kini
Köszönöm szépen…”néha ilyen is kell” üdv: a “gézagyerek”
Jó Neked! Mikor én kelek, akkor még alszik a Nap!
De ahogy felülkerekedasz a papucson, az magáért beszél!
És tényleg kell néha ilyen!:-))
dodesz
Kedves Géza!
Igazad van az élet csupa harc.
Remélem a hétvégéd azért csendesebb
Békésebb.
Avers viszont jó.
Egyszerű és ötletes.
Csak így tovább.
Béla