Szívbe súgott
TITKÁT ezer szónak
ígéretét
GÚNYBA MÁRTOTT jónak
CSÓKOLJA a szám
mit GYOMROD NEM KÍVÁN
hisz
AKARAT-HIÁBA
megtépett az ÁRVA
bedörgölt a SÁRBA
ÜZENET NEKED
mitől ELVESZTED A FEJED
remény felkötött
AKASZTÓFA-KAMPÓ
szívet megszakajtó
hiába kérem folyatom a vérem
Tekinteted NEM fonhatom
SZÍVEM ZÁLOGÁBA
Kezeidet NEM foghatom
Szeretet-vakmerő
PARLAGON HEVERŐ
útszélire HAJIGÁLT
égbe HIÁBA kiált
kiábrándult masina
SZERETET-RABIGA
kiábrándult-MEGLOPOTT
hiába ROBOGOTT
szeretet-féreg
beleiben méreg
az IMA
REMÉNY-RABIGA
hangod zuhatag
óceán-patak
szél mi SÚG
örökké-VALÓSÁG
a beleimbe ZÚG
hangod harsona férgekkel nem tűnhet tova
kiált HIÁBA
megtépett az árva
szeretet-szent szánva
NINCS BENNED IRGALOM,
Okát nem tudom;
FÁJ de kívánlak VAKON.
4 hozzászólás
Hú, nagyon tetszett! Olyannyira érdekesnek, és furcsának találtam, hogy egyből kiszúrtam a sok vers közül. 😉 Gratulálok!
Köszönöm:), örülök, hogy tetszett.
Szia, Váó
Bensőségesre sikerült 🙂 de nagyon tetszik, olyan össze – vissza, de mégis teljesen rendben van. Az utolsó 3 sor nekem a legszebb. Köszi az élményt!
vigyázz a nagybetűkkel… néhány sor igazán megfogott, de úgy érzem, ahogy a kiáltás felesleges, úgy pár gondolattal kevesebb több lenne
üdw