Nem figyel, csak a csend királya,
Ki rád borítja hallgatása leplét.
Aki lenni vágytál, sehol nincs mára,
Mert életed a gonoszok lenyelték.
Én kitörtem – te önként bent maradtál
És magadra zártad a nincs is ketrecet.
Hogy lett tavaszból korán téllé fakult nyár?
Hol van a szabadság? Dobtad vagy elveszett?
2 hozzászólás
Szia Miléna!
Örülök, hogy idevetődtem a versedhez, megfogtak a tartalmas gondolatok, a kérdések nagyon direktek és erősek, de sok embernek fel kéne tennie magának ezeket.
A versforma, a stílusod is nagyon kedvemre való, tetszett a költemény, biztosan olvasom még többször.
Üdv.:Tamás
Kedves Miléna!
Örömmel olvastalak, és remélem, hogy ez ezután is így lesz.
🙂
Szeretettel: Szabolcs