Talán csak egy csibész homokszem vagyok,
mely a sivatagtól távol, szél visz, és csavarog
Szerencsével a bánat tenger felett,
szerencsémre hozzád érkeztem meg.
kristályommal lecsiszoltam bánatod,
arcodra tettem a csillogó boldogságot,
Tested adtad, testemre oltalmazva,
lelkeddel telt meg lelkem kérges tokja
te bekötöztél, ha összetörtem, locsoltál, ha kiszáradtam,
nyugtattál, ha begurultam, becéztél, ha azt akartam.
hűtlenségemben is örökre maradtál hű társam.
Talán csak egy csibész homokszem vagyok,
és csak akkor lehetek boldog…
ha szemedből, egy öröm-könnyet kihozhatok.