Horgászat

Kora reggel óra csörren,
kászálódunk csipás szemmel.
Kint még a hajnal pirkad,
mi már nyögünk cuccainkkal.

Úszós bot, meg fenekező,
szák hálóján harmatcsepp nő.
Bottartók és horgász székek,
csali kukac, csonti temérdek.

Kicsi horog, vékony damil,
tömött kosár csobban a víz.
Halacskák most ide gyertek,
gilisztácska itt tekereg.

Mozdulatlan meredt szemek,
bot spiccén sem nyugszanak meg.
Apró íves remegések,
bottartón csipogók zenélnek.

Vágj be – kiált a nagy horgász !
Hajlik a bot, a hal cikáz.
Orsót teker, nyögve húzza,
nagy hal lesz ez izzad újra.

Igen itt van, hozd a szákot,
arany pikkely megcsillámlott.
De egy rántás s oda minden,
a halacska visszalibben.

Élj te szép hal, nőjél nagyra,
visszajövök majd hajnalra.
És a horgász nem adja fel,
száz reggelen parton figyel.