Ha érzem minden rezdülésedet,
Zene vagyunk, te és én, dallamok,
Ha tapint, érint, ölel kezed,
Szikrát szórok, mint a csillagok,
És dallamot játszol gerincem húrjain,
Hosszú éjszakákon szerelmünk dalát,
Én végigcsókolom játékos ujjaid,
Mik szeretnek, mint egy élő zongorát,
Újra kezdve és megint megpihenve
Úgy csókollak, hogy minden este érezd,
A szerelemre el nem múlna kedve,
Csókod szomjat olt, felráz, feléleszt,
Ha! Megjelölsz, a tulajdonod leszek,
Örökké, míg az ég rám nem szakad,
Míg el nem múlnak a tűzforró éjjelek,
Örökké mozdulunk tűz-dallamokat,
És meghalok! És élek, és újra élek!
Álmodom! A mámor, a tested rám hull,
Felizzik. Égetek, ölelek. Égek!
Testem érintésedtől ájul,
És keringünk az örök szenvedélyben,
Melegben fürdik minden pillanat.
Lelassulva melletted az éjben
Ketten köszöntünk új hajnalokat.
3 hozzászólás
Tetszik a munkád. A Tőled megszokott színvonalon, szép kifejezésekkel, jó ízléssel jeleníted meg a szerelmet, az odaadást, a lángoló szenvedélyt.
A rímeid is nagyon szépek.
Gratulálok. a.
Köszönöm, ez igazán kedves tőled!
Miléna
Szép szerelmes vers, erős felkiáltásai fokozzák az érzelem fontosságát.