Ifjúságunkat elsodorta
az idő rohanó árja,
rászürkült fejünkre
az őszidő koronája.
Keskeny utcára szűkűlt a tér,
ebben kell valamit tenni még.
Valamit, amit érdemes,
embernek kellőt, ami értelmes.
Kapjanak szárnyra még
a szunnyadó gondolatok,tettek
hassanak a világ dolgaira
s a baj ellen küzdők gondjaira.
Ne add át magad a búnak,
legyenek tetteid ismét újak.
S ha majd zsákutcába jutunk,
és nem lesz más utunk,
megpihenünk, s multunkra
vissza-visszagondolunk.
Időskori gondolatok.
Szerző: Túri Imre
8 hozzászólás
Igazán nagyon eltaláltad, azt az érzést,gondolatot, hogy az ember, ha már idősebb is, foglalja el magát, próbáljonn értelmes dolgokat tenni. Tetszik a versed!
Kedves Hundidó! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a versemet, és örűlök, hogy egyet értesz ezekkel a gondolatokkal és hogy tetszett.
Üdvözlettel: Túri Imre
Én is egyet értek vele. Nagyon szépen megírtad
Kedves Scherika! Köszönöm a hzzászólásodat.
Üdvözlettel: Túri I.
Amig értelmesetteszel
akár kényelmeset,
Addig élsz.
hanem csak létezel.
Kedves Marica! Köszönöm hozzászólásodat. Sajnos későn láttam meg ezt az észrevételedet, elnézést kérek ezért. Üdvözöl: Túri I.
Én is emmondó vagyok, tenni kell, értelmeset, szépet, jót, amíg bírjuk! sikeres évet kívánok! Katalin
Kedves Katalin!
Köszönöm véleményedet. Igen, tennünk kell még értelmesen valamit, így van értelme az életnek. Üdvözlettel: Túri Imre