Járművem

Fáradt vagyok, lassan mozgok,

Mint hétfőn reggel a buszok.

Tömve vagyok,

Él bennem megannyi gondolat:

Kiszállnak-beszállnak.

Koszos leszek, elhasznált tőletek.

Tapos bennem az idők emléke,

Hánynak rám esőt, napfényt, havat,

Mégis mi bennem az emberi anyag?

Kerekem forog, de nem megyek.

Lerobbant bennem a lélek,

Kilyukadt szívem, bőrömön át szivárog

Az éltető benzin;

Párolog az ablakmosó folyadék

- szeretetillatú.