Játszok a Babámmal
ő meg velem játszik
mindent összevetve
jó játéknak látszik
Ücsörgünk a fűben
nincsen rajtunk semmi
felettünk a felhők
nem győznek pirulni
Mert a Babám keze
illetlen helyt matat
hasam alatt (s lejjebb)
nagy fennen símogat
Én sem tétovázok
csókjaim zápora
úgy éri a testét
mint hulló áfonya
Kezdem a kebleknél
óh, mennyei élmény
haladok lefelé
(bőszen áll a kémény!)
Aztán a játéknak
vége lesz hirtelen
a fák lombsátra között
a csősz mostan megjelen
Fussunk Babám, fussunk
cókmókodat kapd fel
nehogy belénk kőjjön
ez a kese ember
Fenn a domb tetején
újfent nekilátunk
s míg dalol az erdő
szeretősdit játszunk
Azaz hogy játszanánk
ha nem égnék égvén
biz' a nagy futásba
lekonyult a kémény!
6 hozzászólás
Kedves Bödön!
Először csodálkoztam, milyen szép rímek. Aztán mosolyogtam, mikor leírtad, hogy simogattátok egymást. Aztán nevettem, amikor előhoztad azt a bizonyos "kémény" metaforát. Szurkoltam, hogy el tudjatok menekülni a csősz elől, majd sajnáltam, a futás annyira kifárasztott… Illetve kifárasztotta a főhőst. Gondolom, a férfi csak költői én, jól gondolom?
Szóval, nagyon jól szórakoztam! Szépirodalomba rejtett pajzánság. Bödön, te mindenre képes vagy! 🙂
Üdv,
Réka!
Szia Réka!
Mindenre azért nem, …de sok mindenre….
Örülök, hogy megnevettettelek. Egyébként ez a vers is a "mese habbal" kategóriába tartozik, jól sejted! Bár…
Szia: én
Szia Bödön
Neked aztán van kép a bőrödön 🙂 Nagyon jó. Szolidan sejtelmes, mégis tudjuk miről van szó 🙂 Nem dévajkodásból, de ez a vers és a helyzete története elbírna egy bevállalósabb verziót is, de nagyon élvezhető! 🙂
Szia Titusz!
Igyekszem magam visszafogni, ahogyan kell, ahogyan illik egy nívós, magára adó irodalmi oldal hasábjain. Örülök, hogy tetszett!
Szia: én
Kedves Laci!
Nem vagy gyenge.Szép is a szerelem.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! Hát nem jó játék ez? Na mondd meg igaz lelkedre! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én