Csak simogatnálak…
Mint kóchajú csutkababát
Fejedre baboskendőt kötnék
Szénnel rajzolt szemed nem érinteném
Rafia szoknyád hosszát magam választanám
S derekadra selyemszálból fűznék
Zöld övet
Csak simogatnálak…
Mint vattagomolyból gyúrt hóembert
Csillámmal szórt tested félve emelném
Fazékkalapod csáléra igazítanám
Parányi gombszemedbe bámulnék
S nem tennélek kályha közelébe
Olvadni
Csak simogatnálak…
Mint fehér szálból horgolt
Zöld szemű tündért
Piros pamutból kötött ajkad ujjheggyel
Igazítanám mosolygósra
Szép lábadra fehér bőrből varrnék
Csöpp cipőt
Csak simogatnálak…
Mint fekete maradék kelméből
Mókás alakká formált boszorkányt
Hegyes kalapod karimáját hetykére emelném
Nevetnék a seprűn melyen lovagolsz
Mulatnék pajkos mosollyal
Orrodon
Csak simogatnálak…
Még soha nem láttam havat tapadni csizmád sarkára…
Molnár Péter
3 hozzászólás
Nagyon ötletes, nekem tetszett!
Barátsággal Panka!
Elsőre az jutott eszembe: szokatlan. És ez már jó. Érdekes a befejezés is, meglepő, majdhogynem mellbevágó, de tetszik.
Üdv,
Poppy
Hölgyeim, köszönöm.