Gyengéd szeretetként élt csak bennem az emlék
De valami megváltozott, nem értem még okát
Bennem már a szerelem tomboló tüze ég
Vajon mi tehette ezt velem
Tán a sok együtt töltött kedves, szép pillanat
Vagy az érintéseknek kölcsönhatása
Vagy ahogy a fűben nevetve éji ég alatt
Rávetült kristálytekintetem
Kínos eset, és oly fájdalmas ez nekem
Lángolással megtagadom önön döntésemet
Nem mocskolhatja be szívemet a szerelem
A barát maradjon csak barát
De csodalámpát dörzsölve kívánságom ő
Kettétépi lelkemet tanácstalansága
Mert egyszerre vagyok kacagó, és szenvedő
Azt hiszem ez igaz szerelem
1 hozzászólás
Na jól feladtad a leckét. 🙂 Tetszett, és tényleg elgondolkodtató.
“Nem mocskolhatja be szívemet a szerelem
A barát maradjon csak barát” – ez a mondat nagyon megfogott és igaz is.