Hajnalban álmos a határ,
de éber az őrszem,
látcsöve nem kímél fát, bokrot,
se legelőt sem.
Közeli magasles emelkedik
búzatábla felett,
jelszó töri a csendet, jelezve:
a váltás megérkezett.
Úttalan utakon léptek,
tompa lódobogás,
nemzeti színre festett
határkő állomás.
Hazánkat hűen őrzi e pajzs,
szívünk is úgy dobog,
a jövő nemzedék is értse:
Ez katonadolog!
6 hozzászólás
Tetszett a vers! Bár a katonaságról sokkal de rosszabb dolgok jutnak eszembe. Szerencsére itt béke van, ám bár mégis vannak akik idegen honban harcolnak. 🙁 sajnos.
Ne haragudj, hogy ezt most ideírtam.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Több szempontból lehet ezt nézni, igazad van.
Barátsággal:Zsolti
Szia!
Amit én leszürtem , a hazaszrertet, a védeni akarás. A haza nekem, a hazám, különösen nagy érték. Köszönöm, hogy olvashattam, ráadásul ahogy visszagondolok ittlétemre, nem is emlékszem bármelyikünk írt volna e témában!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Valahogy kijött belőlem, bár több oka is volt ennek illetve egyfajta élménykép is.
Barátsággal:Zsolti
Hm. Az jutott az eszembe, hogy egy mai ifjúnak fogalma sincs arról mi az a katonaság.
Hogy ez jó-e? Nem tudom.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Szerintem rájuk férne! (bocsánat, de így gondolom!)
Barátsággal:Zsolti