Mottó: Beszélni nehéz, hol a kör,
hol anyánk nyelve nagyra tör?
Kazinczy sírjában forog,
alig érti a magyar szót.
Értelem jele rokka lett,
pörög, nem győz meg tág fület.
Mint vágtató versenylovak,
dőlnek belőlünk gyors szavak.
Tövek, képzők, ragok, jelek
nyelv-odúból kiperegnek.
Ráérős szomszédasszonyok
szájából pletyka vánszorog.
Szókimondó vagy hallgató
vágya: érteni volna jó.
Fordult a világ, nyelv, a hang,
színész-tanárnál úri rang
a fényre éhes, szép beszéd.
Agy-motor hajtja ütemét.
Tekergő kígyó-mondatok
zúgnak tele vevőt, adót,
Mint vak, őgyelgő emberek,
szavak egymásnak ütköznek.
Szép anyanyelv, mivé leszel,
ha nem szólhatsz türelemmel?
Kicsépelt pelyva semmibe.
Billenő betű győzi le.
1 hozzászólás
Tiszteletem, kedves soltissimo!
Talán nem sírna, mert ő aztán igazán megértené, hogy egy nyelv állapota sohasem lehet állandó, folyton változik. Amikor én Kazinczyt olvastam, megkínlódtam vele, annyira vaskosnak és nehézkesnek, körülményesnek és cirádásnak éreztem. És biztosan nem azért, mert ő nem bánt jól a nyelvvel. Egyszerűen, mert annyira más volt még a nyelv állapota, amely épp akkoriban igen intenzív változásokon ment át.
A vers nagyon jól indult, igazán tetszett, de a két utolsó versszaknál elvesztettem, mintha göröngyre hajtottunk volna. Ott szétrázódott.
Tisztelettel: Laca