Keveredik a halk és hangos
Az utca zaját hallom, elzúg
egy villamos, galambok
szállnak, a vén körút hallgat,
Az autók zúgnak, minden
a napban olvad titokban.
A fák hajában árnyékmadár,
lassan leng a körúton át.
Kutyát üldöz a sors póráza,
etetné még, de nem találja.
Ténfereg a téren át, megnézik a
kis kutyát. Arra téved
hol a víz van, arra látja
mintha tiszta, mintha
lassú-víz-masnija lenne,..
nyomban, víz tükrében
víz mosolya. -Lassan
fárad a délután, lassan
az este megy nyomán,
kúszik a felhőbe messze.
A nap tüze leesik az égről
nyolc óra három perc,
mikor a kapuban ott áll
a szerelmes, szánalmas
kukaszag émelyeg körötte,
levél a kedvestől levél és
szórólap, kivénhedt
házmester macskákat
szólongat. Kihül' az ebédje
vacsora időben, nem is volt
étvágya, dolga volt előtte,
zengett az egész ház
hangosan gyötörte.
-Miközben csókollak,
elfáradt délután, te rég
a napban vagy valahol túl
Dunán, Gellérthegy oldalán.
Ahol már nem látlak…
-'Estét! -mondom az estének,
ősz öreg véled mért vesződjek?
Fiatal szőke lány most volt itt:
Délután. Inkább majd hajnalban
mikor majd visszajön, rám hinti
szerelmét, kék szemű szeretőm.