Szürke rongyosok hada,
ajtókon kívül lakó,
kóborol kivert kutyák
módján, reményük fakó.
Két teli szatyor vagyon
súlya húz le földre kart,
szomorún, járdák csíkját
koptatva dúdol egy dalt.
Egyedül, mégis együtt
sorstársak ezerével
kukákban keres, kutat
ehető eleséget.
Negyven sincs, foga kihullt,
agg arca ránca vésett
árkok kusza rejtjele,
jókedve elenyészett.
Hályogos tekintete
földre lefelé tekint,
képzeleg meleg otthont,
búsan görbül a gerinc.
Múlnak pazarolt napok,
pad hideg, deszka kopott,
a nedű sem melegít,
elméje zavarodott.
28 hozzászólás
Kedves Ylen!
Nagyon reális ábrázolás!
Kell,hogy idézzem a befejezést,mert annyira ´eltalált´!
"Múlnak pazarolt napok,
pad hideg, deszka kopott,
a nedű sem melegít,
elméje zavarodott."
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy olvastad! Annak különösen örülök, hogy ez a részlet felkeltette a figyelmed.
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen! Nem éppen szívderítő képek, – de igazak! S mit mond a költő? Az igazat mondd, ne csak a valódit. Megrendítő, elgondolkodtató vers! Üdvözlettel: én
Szia Laci!
Nem szívderítő. Igen komor kép. Az eleje bevette magát az agyamba, nem hagyott békén. Kénytelen voltam megírni. Ez a valóság.
Örültem a véleményednek, köszönöm!
Üdv:
Ylen
Igazi kór-kép szép, új világunkról, csak ritkán beszélünk róla, főleg verset nem írunk, nem készítünk róluk szobrot, mert nem jár érte kézfogás a primer minisztertől, időnként viszünk egy-egy kenyérdarabot zacskóban, nehogy éhen halljanak.
AJTÓN KIVÜL LAKÓ- nagyon eltaláltad,mert vannak belül lakók, sőt belül vígadók, dúskálók, és vannak -ők. ég a deszka is elkopott, mert régóta és még soká, tán örökké így marad az életük.
gratula Ylen- és köszönet a nevükben is.
ruca
Kedves Ruca!
Pontosan arra gondoltam, amit kifejtettél, nagyon érted, mit akartam lefesteni.
Mivel nem vágyom felsőbb elismerésre, szabadon arról írhatok, amire belülről indíttatást kapok.
Szívből köszönöm a soraidat!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Nagyon hiteles a kép, amit láttatsz. Remélem meg is festetted és majd láthatjuk valahol… 🙂
Jól megírtad. Sajnos, hogy egyre több van belőlük. Szomorú vagyok tőle… hová tartunk?…
Ölellek szeretettel!
Ida
Drága Ida!
A kép még csak az agyamban van meg, de talán papírra vagy vászonra is kerül, ha végre akadna rá idő.
Egyre többen vannak – de a legnagyobb félelmem, hogy egyszer csak eltűnnek. Nem jó felé tartunk…
Köszönöm neked a gondolataid!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szia Ylen! 🙂
A tartalom megfogott, magam is írtam ebben a témában, mert képtelenség figyelmen kívül hagyni.
Tetszik a vers üzenete, mondanivalója.
A szótagszámokat megreguláztad, a rímeket is próbáltad, de akad néhány észrevételem.
Látható, hogy ABCB rímképletre törekedtél. Tulajdonképpen meg is valósult ez, de még tisztítani kellene az összhangzást.
Úgy csiszolgasd, ahogy képzőművészeti alkotásaid! 🙂
Legyen benne a lelked! 🙂
Örülök, hogy a művészet több területén is megnyilvánulsz!
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a véleményed, az észrevételed!
Igazad van. Az összhangzáshoz végképp nem értek, eddig nem is gondoltam rá, ez is csak jött ösztönösen, mintha valaki súgná. A lelkem valószínűleg azért nincs benne, csak az eszem, mert kívülről látom őket, nincs személyes kapcsolatom.
Tényleg hálás vagyok a tanácsodért, még ha most nem is tudnám jobbra változtatni a sorokat. De észben tartom, gondolkodok rajta, és valószínűleg majd alakulok. (A képeimmel is sok évig nyűglődtem, mire valahová eljutottam.) 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Ez a téma mindig megrázó. Nem is lehet másként írni róla. Alapvetően azt a képet mutatja be a versed, amelyet láthatunk a mindennapokban. Szemléletes az írásod, de közben egy kicsit úgy érzem, hogy érzelmileg nem eléggé másztál bele. A vers maga tetszik, csak úgy érzem, hogy kissé kívülállóként nyúltál a dologhoz. Bár az is igaz, hogy, ha már úgy gondoltad írsz róla, akkor el lehet mondani, hogy ezek a sorsok megérintenek.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Tökéletesen látod. Nincs, nem volt kapcsolatom hajléktalannal, érzelmi kötés nem létezik. Mint kép jelent meg az agyamban, csak most előbb jött a versféle, és utána festem meg majd valamikor (általában fordítva szokott lenni).
Most még csak az értelmem tiltakozik, túl sokan vannak, túl kilátástalanul, kevés a segítség, talán magamat is védem az érzelmi elzárkózással. Mert talán túlzottan is megérintene.
Örülök a soraidnak, köszönöm, elgondolkodtattál!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Értem és megértem az álláspontodat. Elgondolkoztam azon, hogyha én szeretnék írni erről, mi az amit bele tudnék vinni magamból, az érzéseimből, hogy az kellőképpen meg és felrázó legyen. Nem lenne könnyű feladat, mert az hiszem egy kicsit meg kell élni azt, amit ezek a többnyire szerencsétlen emberek megélnek. Gyakorlatilag le kell szállni a pokolba, hogy az ördöggel beszélgethessünk.
Köszönöm, hogy így reagáltál a meglátásomra, mert csupán csak az volt, meglátás. Úgy gondolom, hogy az ilyen hozzáállással nagyon jóízű párbeszédeket, netán vitákat folytathat az ember egy olyan oldalon, ahol műveket értékelünk és megmutatjuk a gondolatainkat másoknak. Tisztelem az őszinteséged és egyben nagyon szimpatikus is.
És még egyszer "mondom" a versed tetszik.
Szeretettel
Zoli
Van egy nagyon jó magyar mondás: "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni".
De sokszor eszembe jutott már!
Ylen
Kedves Ylen
A versed után, elolvastam a hozzászólásoka is.
Nagyon bonyolult témáról van szó. Minden attól függ, hogyan értékeljük az utcára került embereket.
1, Nem szeretnek dolgozni, csak isznak és egyre mélyebbre sülyednek.
2, Valamilyen oknál fogva, elvesztette mindenét. (vállság, haláleset, vagy csak átverték)
3, Jelenlegi társadalom, nem segíti, a leszakadtt embereket. (gyakorlatilag megszünt a munkanélküli járulék, szinte meszünt a rokkantak ellátása)
Ezt a három dolgot nem lehet egyformán kezelni, és írni sem lehet egy műben, a három fajta hajléktalanról.
Aki ovassa, milyen felfogással, milyen tapasztalattal, rendelkezik a témáról, annak megfelelően reagál a leírtakra.
Egyet akartam ebből kihozni, hogy ezt az áldatlan állapotot meg kellene szüntetni, de erre nem látok semmilyen affinitást a kormány részéről.
A vers tetszett, Kankalinhoz csalakozva, én is híve vagyok a szótagok számolásának, és a rímeknek.
A szótagokk rendben vannak.
Üdv: FJ.
Kedves János!
A kilencvenes években még a szocmunkások is azt mondták, aki hajléktalan, azon nem lehet igazán segíteni, mert ő akarja ezt a szabad életet. Aztán jöttek a másféle okból utcára kerülők. Ahogy írod, nem ugyanaz a megítélés illeti mindegyiket. Sok ok generálta, de nem érdeke megszüntetni a jelenséget senkinek se, aki tehetne ellene. De minél többen lesznek, annál nehezebben tud jó irányba mozdulni a helyzet, az élet is egyre nehezebb minden ember számára, még ha van is lakása és munkája. Néha lehet hírt hallani, hogy a föld alatt, erdőkben csak Pesten és Budán kisebb városnyi ember él. Döbbenet!
Nem tudok magamban különbséget tenni, bármi miatt is él így valaki, az nem embernek való élet.
A rímekhez, vershez nem igazán értek, tudom jól, de néha így jön ki belőlem a mondanivalóm.
Amit leírtam, az talán egy szociofotó. Egy kép erről a jelenségről, a felszín, egy látomás.
Örültem a gondolataidnak, köszönöm, hogy megírtad őket!
Üdv:
Ylen
Kedves Ylem
Minden szavaddal egyet értek, de akkor is tenni kellene valalmit.
Más: lejjebb olvastam, hogy festesz is. Én a rajzolást festést gyerek koromban kezdtem, és az volt a fő hobbym , amíg el nem kezdtem írni. Azóta rájöttem, hogy az írással, sokkal árnyaltabban lehet érzékeltetni a (színeket) gondolataimat. Ettől függetlenűl festek is, de már kevesebbet. Enben a két hobbyban anyagi téren is sok a különbség. (drága, a vászon, a festék, az ecset) A billentyűzetet verni az ingyen van. Ha nem tetszik amit írtam kitörlöm. Ha egy festett képem nem tetszik a végén, az akkor is úgy marad. Még soha nem festettem új képet a nem tetsző előző fölé.
Elnézést, hogy feltartottalak gondolataimmal, üdv: FH.
Kedve János!
Szerintem is lehet szavakkal nagyon árnyaltan festeni. Nekem még a film is csalódás egy jó könyv után.
A festés más nyelven, másképp üzen. Azt nem az aggyal, inkább valamiféle hatodik érzékkel lehet igazán élvezni.
Nekem a festés meditáció, egy nagyon lassú, hosszú érlelési idejű tevékenység.
Erről írtam levelet.
Nagyon örülök, hogy olvasod, hogy foglalkozol a dolgaimmal. Köszönöm!
Üdv:
Ylen
Sajnos ezen az oldalon, a már megírt üzenetet nem lehet javítani.
Amikor a mehet gombra nyomtam akkor vettem észre, hogy mellényúltam a "J" betűnek így "H" lett belőle.
Üdv: FJ.
Remekül "rázúdítottad" az emberekre verseddel a rideg valóságot.
A nyers szókimondás jellemzőbb rám, mint a finomkodás. Az élet már egy ideje "zúdítja" az ellehetetlenült sorsú embertömegeket, de nagyon kevés szó esik róluk.
Köszönöm Andrea a véleményed!
Szeretettel:
Ylen
S mily szomorú, hogy ők az embertársaink, akikkel egy korban élünk!
Itt árulom el!
Hogy volt egy idő, amikor vágyat éreztem, hogy feladva mindent , lefeküdjek az utca kövére!
Kedves Ylen!
Szeretettel:
Ildikó
jaj, akkor a most feltöltött versem,
amit te ihlettél
Feltámadás Címmel
rátapintott a kényes részletekre
Kedves Ildikó!
Megteheted. de a világ más lesz, mikor bezáródnak körülötted a kapuk.
Örülök, hogy megosztottad ezt velem, és köszönöm a soraidat!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Meghatott a remek versed valós igazsága.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon köszönöm! Boldog vagyok, hogy elolvastad!
Szeretettel:
Ylen
Jó, hogy erről a témáról Te is verset írtál, kedves Ylen! Szeretem én is a hét-és/vagy nyolc szótagos verseket. Borzasztó a sorsuk, én nagyon sajnálom őket, mert sokan vannak, akik nem saját hibájukból kerültek erre a sorsra.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a soraidat, nagyon örülök annak, hogy olvastad! Elnézést kérek, hogy csak most fedeztem fel a hozzászólásodat!
Igen, sokan vannak akik nem ezt a sorsot érdemelnék, de nem tudom, mi lehetne a megoldás.
Szeretettel:
Ylen