Kertünkben

Fekszem a hintaágyon és hintázom,
Nézem a fejem fölött lógó szivarokat!
Melyek fürtökben lógnak a szivarfán,
Távolabb két fenyőnk terebélyesedik!

A fák felett ezüstmadár száll,
Kondenzcsíkot húzva maga után!
Vajon merre száll? Kik ülnek rajta?
Én is velük utaznék, repülnék! Jó volna!

Az udvar nagy részét két diófa uralja,
Árnyékában nyáron pihenünk alatta!
Az étel is jobban esik a szabadban,
Hát, még ha mellette főzzük bográcsban!

Valamitől hirtelen megijedtek a madarak,
Nagy ricsajjal össze, vissza szállanak!
De lassan- lassan elcsitulnak,
Most már békésen mozognak!

Nézem szerelmem tüsténtkedik,
Az autónkban takarít!
Közben pajkos gondolatom támad,
Mit csinálnék most veled inkább!